HAJKEFE

 

A HAJDÚ KEZDŐ FELNŐTT EGYÜTTES (HAJKEFE)

„Nos, a kezdés cívis legendák homályába vész. Ki így, ki úgy emlékszik rá. Ám ami biztos, hogy a néhány két ballábas ember, s kitartó oktatóik olyan felejthetetlen próbákat hoztak össze, hogy az összeverődött emberekből egykettőre csapat lett. Így hamarosan kiderült, hogy a Hajdú Táncegyüttesnek új gyermeke született. A gyermeknek pedig nevet kellett adni.

Tanáraink házi feladatul adták a név keresgélését. Hozzá is láttunk olyan lelkesedéssel és vehemenciával, ahogyan csak tőlünk tellett. Széles volt a skála. Autentikus népi kifejezésektől a csoportra vonatkozó tréfás, vagy leíró jellegű megfogalmazásokig. Tanárainknak alaposan fel volt adva megint a lecke. A dilemma megoldására a demokrácia damoklészi kardját rántották hát elő: SZAVAZZUNK!…

Már épp beindult volna gépezet, amikor kissé megkésve Simándi Laci toppant a terembe. Hatalmas sörényét próbálta egy hozzá illő méretű fésűvel kordába rendezni, hogy abból végre próbaképes lófarok legyen. Előre hajolt, így az arcát nem is láthattuk, amikor kimondta: HAJKEFE. A csapat tagok vérmérsékletük szerint reagáltak. Volt, aki csak mosolygott, a három, kissé hajszűkében lévő férfi … például egységbe tömörülve azt latolgatta megsértődjenek-e, amit Istvánunk tar koponyáját cirógatva ekképp öntött szavakba: „Ez rám nézve diszkriminatív!”

…a lányok közül néhányan jelezték, hogy nekik van keféjük, ha kéri Laci, szívesen kölcsön adják. Ám ekkor Keresztapánk felegyenesedett, határozott mozdulattal megigazította a lassan elkészült varkocsát, és méltatlankodva nézett az értetlen bandára: HAJKEFE, vagyis Hajdú Kezdő Felnőtt a hatás frenetikus volt!…

A keresztelő megtartatott. Igaz, nevünket gyakran kellett, s kell megmagyarázni, de mi szeretjük és büszkén viseljük azt!”  [1]

Kikből jött létre a HAJKEFE? [2]

Amint az előző fejezetekből kiderült, a Hajdú Együttes csoportjaiban – egy idő után – szép számban táncolnak gyermekek is. Szüleik a folyosókon várakoztak rájuk a próbák végéig, így óhatatlanul hallhatták a próbatermekből a táncoló apróságok vidám lármáját. Ez volt a szikra gondolatuk megfogantatásához.

Voltak közöttük olyanok is, akik a szalagavatójukon néptáncot jártak, megszerették ugyan, de nem volt módjuk azután ezzel foglalkozni. E késztetések mentén határozták el, hogy megpróbálnak a néptánc „rejtelmeivel” megismerkedni. Szóltak a kedves barátaiknak is, hogy volna-e kedvük velük tartani. Sokaknak volt.

Ilyen módon 2004-ben a létszámuk már 25-40 között változott. Eleinte kéthetente, majd hetente kezdtek próbára járni, s ez így van ma is. Elsősorban eredeti néptánc folyamatokkal ismerkedhettek meg a Hajdú Együttes felnőttcsoportjának tagjai által, akik önkéntesen, társadalmi munkában vállalják a csoport gondozását. Ők garantálják szakszerű tanításukat. Kilenc év óta kilencféle néptánc dialektus táncait ízlelhették és szerették meg, ezek között hajdúságit, erdélyi, szilágysági, szatmári táncokat.

Rendszeresen bemutatkoztak az utóbbi években a Hajdú Együttes teljes estét betöltő műsorain. Ezen kívül évente 2-3 alkalommal jótékonysági előadásokat is tartottak. Élvezik együttlétük örömét a jeles napokon, a szüreti és farsangi mulatságokon a felnőttcsoport tagjaival együtt. Négy-öt napos nyári családos edző tábort szerveznek maguknak, és kölcsönösen segítik egymást például költözés, építkezés alkalmán stb.


[1]  Csendes Istvánné írása alapján.  – A Hajdú Táncegyüttes archívuma.

[2]  Forrás: Ferenczy Csaba.

Comments are closed.