HAJKEFE

 

A HAJDÚ KEZDŐ FELNŐTT EGYÜTTES (HAJKEFE)

„Nos, a kezdés cívis legendák homályába vész. Ki így, ki úgy emlékszik rá. Ám ami biztos, hogy a néhány két ballábas ember, s kitartó oktatóik olyan felejthetetlen próbákat hoztak össze, hogy az összeverődött emberekből egykettőre csapat lett. Így hamarosan kiderült, hogy a Hajdú Táncegyüttesnek új gyermeke született. A gyermeknek pedig nevet kellett adni.

Tanáraink házi feladatul adták a név keresgélését. Hozzá is láttunk olyan lelkesedéssel és vehemenciával, ahogyan csak tőlünk tellett. Széles volt a skála. Autentikus népi kifejezésektől a csoportra vonatkozó tréfás, vagy leíró jellegű megfogalmazásokig. Tanárainknak alaposan fel volt adva megint a lecke. A dilemma megoldására a demokrácia damoklészi kardját rántották hát elő: SZAVAZZUNK!…

Már épp beindult volna gépezet, amikor kissé megkésve Simándi Laci toppant a terembe. Hatalmas sörényét próbálta egy hozzá illő méretű fésűvel kordába rendezni, hogy abból végre próbaképes lófarok legyen. Előre hajolt, így az arcát nem is láthattuk, amikor kimondta: HAJKEFE. A csapat tagok vérmérsékletük szerint reagáltak. Volt, aki csak mosolygott, a három, kissé hajszűkében lévő férfi … például egységbe tömörülve azt latolgatta megsértődjenek-e, amit Istvánunk tar koponyáját cirógatva ekképp öntött szavakba: „Ez rám nézve diszkriminatív!”

…a lányok közül néhányan jelezték, hogy nekik van keféjük, ha kéri Laci, szívesen kölcsön adják. Ám ekkor Keresztapánk felegyenesedett, határozott mozdulattal megigazította a lassan elkészült varkocsát, és méltatlankodva nézett az értetlen bandára: HAJKEFE, vagyis Hajdú Kezdő Felnőtt a hatás frenetikus volt!…

A keresztelő megtartatott. Igaz, nevünket gyakran kellett, s kell megmagyarázni, de mi szeretjük és büszkén viseljük azt!”  [1]

Kikből jött létre a HAJKEFE? [2]

Amint az előző fejezetekből kiderült, a Hajdú Együttes csoportjaiban – egy idő után – szép számban táncolnak gyermekek is. Szüleik a folyosókon várakoztak rájuk a próbák végéig, így óhatatlanul hallhatták a próbatermekből a táncoló apróságok vidám lármáját. Ez volt a szikra gondolatuk megfogantatásához.

Voltak közöttük olyanok is, akik a szalagavatójukon néptáncot jártak, megszerették ugyan, de nem volt módjuk azután ezzel foglalkozni. E késztetések mentén határozták el, hogy megpróbálnak a néptánc „rejtelmeivel” megismerkedni. Szóltak a kedves barátaiknak is, hogy volna-e kedvük velük tartani. Sokaknak volt.

Ilyen módon 2004-ben a létszámuk már 25-40 között változott. Eleinte kéthetente, majd hetente kezdtek próbára járni, s ez így van ma is. Elsősorban eredeti néptánc folyamatokkal ismerkedhettek meg a Hajdú Együttes felnőttcsoportjának tagjai által, akik önkéntesen, társadalmi munkában vállalják a csoport gondozását. Ők garantálják szakszerű tanításukat. Kilenc év óta kilencféle néptánc dialektus táncait ízlelhették és szerették meg, ezek között hajdúságit, erdélyi, szilágysági, szatmári táncokat.

Rendszeresen bemutatkoztak az utóbbi években a Hajdú Együttes teljes estét betöltő műsorain. Ezen kívül évente 2-3 alkalommal jótékonysági előadásokat is tartottak. Élvezik együttlétük örömét a jeles napokon, a szüreti és farsangi mulatságokon a felnőttcsoport tagjaival együtt. Négy-öt napos nyári családos edző tábort szerveznek maguknak, és kölcsönösen segítik egymást például költözés, építkezés alkalmán stb.


[1]  Csendes Istvánné írása alapján.  – A Hajdú Táncegyüttes archívuma.

[2]  Forrás: Ferenczy Csaba.

Hajdan Hajdú

A HAJDAN HAJDÚ [1]

Természetes velejárója különösen az ifjak életének az olykor előre is látható változás. Új feladatok, tennivalók határozzák meg a mindennapokat, olyanok, mint a házasság, a gyermek megszületése, a munkahelyi elfoglaltság és mások. Különösen igaz ez az amatőr együttesek esetében, mint amilyen a Hajdú Táncegyüttes is.

A felnőttcsoport tagjai közül legtöbben 10-15 éven át táncoltak. Aztán – például az előbb sorolt okok miatt is – elkerülhetetlenül szünet következett táncbéli munkálkodásukban. Nem az együttes vagy a tánc szeretete csappant bennük, hanem a táncos léthez szükséges személyes körülmények, feltételek alakultak másként. A szellemi kötődés továbbra sem gyengült, a kialakult barátságok éltek, erősödtek.

Különösen igaz azokra, akik az 1970-es 80-as években érezték meg az együttlét, a tánc varázsát. Ők az együttes hívó szavára az 5 évenkénti jubileumok műsorain (és persze az ezeket megelőző próbákon) ott voltak. Az 50. évfordulón fellépők azonban (2003-ban) komoly és nagyon tiszteletre méltó elhatározásra jutottak: úgy döntöttek, hogy együtt maradnak! Azóta járnak ismét a próbákra – igaz, hogy nem a korábban megszokott heti 3, hanem heti egy alkalommal.

A megyei újság egyebek között ezt írta róluk:

„A legendás Hajdú Néptáncegyüttes fél évszázados évfordulójára készültek műsorral a táncegyüttes ma 40-50 éves tagjai, s a próbák alatt annyira jól érezték magukat, hogy azóta is együtt vannak… többségük az 1970-es években táncolt a Hajdúban, idejükben kapta meg az együttes az Európa-díjat. A jókedv jellemző az egész csapatra, mindig találnak a derülésre okot.” [2]

A Hajdan Hajdú Együttes ők, ahogyan maguknak nagyon találóan nevet adtak.

Volt, amikor mintegy 20 pár alkotta a csapatot, ám az 50. évfordulón például 43 lány táncolta általuk a Mondóka, szerelem-szerelem, kóló című koreográfiát. [3] Szinte maguk készítették a fellépésekhez szükséges népviseleteiket szakemberek tanácsai alapján, és maguk teremtették elő ezek költségeit is.

HajdanHajdú_01
Foltin Jolán-Novák Ferenc: Mondóka, szerelem-szerelem, kóló

Repertoárjukon azokat a koreográfiákat őrizik első sorban, amelyeket még aktívan táncoltak, de átvett és új alkotásokat is egyaránt szép számmal bemutattak. A mai napig 14 néptánc művet állítottak színpadra elismerést érdemlő színvonalon. Csak így voltak képesek arra, hogy az együttes 55. évfordulós, jubileumi bemutatóján egy teljes első félidőt (50 percet) az ő táncaikban gyönyörködhetett a közönség.

Évente átlag 10 alkalommal lépnek a debreceni közönség elé, de bemutatkoztak már Erdélyben (Gyimesközéplok), Dunaújvárosban, Vágáshután több alkalommal is és Budapesten a Nemzeti Táncszínházban (Néptáncos retróműsor, 2013).

Együtt tartják születésnapjaikat, névnapjaikat, az esztendő jeles napjait, a Hajdú Együttes felnőtt csoportjával a szüreti és a farsangi mulatságot, és ami ugyancsak fontos tett: közös családi edzőtáborokat szerveznek, s ott gyermekeikkel együtt tanulják az eredeti magyar néptáncfolyamatokat. Ezek mellett idejüktől függően részt vevői a Hétmérföldes Kulturális Egyesület által a Hajdú Együttes székházában rendezett táncházak tanulságosan vidám alkalmainak is.

Érdekes jellemzője a csoport szellemének, hogy igazából nincs állandó vezetőjük. Az egyes feladatok elvégzésére maguk közül választják ki az arra alkalmas személyt (pl.: a tréningek vezetése, a koreográfia tanulás irányítása, az egyes táncok gyakorlása, közösségi programok szervezése, stb.). Ezek a személyek természetesen változnak.

Együttlétükről beszédes képet adnak a sajtóban megjelent dokumentációkon kívül saját foto-archívumuk, DVD-felvételeik.

Álljon itt róluk végezetül az a szándék, amit Tóthné Dénes Anikó így fogalmazott meg: „Az együttlét, a tánc öröme ma is lelkünk része. Szeretnénk átadni a fiataloknak azt a hajdús légkört, amiben éveink teltek, amitől úgy érezzük, hogy teljesebb emberek lettünk.”


[1]  Forrás: Tóthné Dénes Anikó és Tóth Ottó volt táncosok.

[2]  Hajdú-Bihari Napló, 2004. november 21.

[3]  A Debreceni Hajdú Táncegyüttes archívuma.