A HAJDAN HAJDÚ [1]
Természetes velejárója különösen az ifjak életének az olykor előre is látható változás. Új feladatok, tennivalók határozzák meg a mindennapokat, olyanok, mint a házasság, a gyermek megszületése, a munkahelyi elfoglaltság és mások. Különösen igaz ez az amatőr együttesek esetében, mint amilyen a Hajdú Táncegyüttes is.
A felnőttcsoport tagjai közül legtöbben 10-15 éven át táncoltak. Aztán – például az előbb sorolt okok miatt is – elkerülhetetlenül szünet következett táncbéli munkálkodásukban. Nem az együttes vagy a tánc szeretete csappant bennük, hanem a táncos léthez szükséges személyes körülmények, feltételek alakultak másként. A szellemi kötődés továbbra sem gyengült, a kialakult barátságok éltek, erősödtek.
Különösen igaz azokra, akik az 1970-es 80-as években érezték meg az együttlét, a tánc varázsát. Ők az együttes hívó szavára az 5 évenkénti jubileumok műsorain (és persze az ezeket megelőző próbákon) ott voltak. Az 50. évfordulón fellépők azonban (2003-ban) komoly és nagyon tiszteletre méltó elhatározásra jutottak: úgy döntöttek, hogy együtt maradnak! Azóta járnak ismét a próbákra – igaz, hogy nem a korábban megszokott heti 3, hanem heti egy alkalommal.
A megyei újság egyebek között ezt írta róluk:
„A legendás Hajdú Néptáncegyüttes fél évszázados évfordulójára készültek műsorral a táncegyüttes ma 40-50 éves tagjai, s a próbák alatt annyira jól érezték magukat, hogy azóta is együtt vannak… többségük az 1970-es években táncolt a Hajdúban, idejükben kapta meg az együttes az Európa-díjat. A jókedv jellemző az egész csapatra, mindig találnak a derülésre okot.” [2]
A Hajdan Hajdú Együttes ők, ahogyan maguknak nagyon találóan nevet adtak.
Volt, amikor mintegy 20 pár alkotta a csapatot, ám az 50. évfordulón például 43 lány táncolta általuk a Mondóka, szerelem-szerelem, kóló című koreográfiát. [3] Szinte maguk készítették a fellépésekhez szükséges népviseleteiket szakemberek tanácsai alapján, és maguk teremtették elő ezek költségeit is.
Foltin Jolán-Novák Ferenc: Mondóka, szerelem-szerelem, kóló
Repertoárjukon azokat a koreográfiákat őrizik első sorban, amelyeket még aktívan táncoltak, de átvett és új alkotásokat is egyaránt szép számmal bemutattak. A mai napig 14 néptánc művet állítottak színpadra elismerést érdemlő színvonalon. Csak így voltak képesek arra, hogy az együttes 55. évfordulós, jubileumi bemutatóján egy teljes első félidőt (50 percet) az ő táncaikban gyönyörködhetett a közönség.
Évente átlag 10 alkalommal lépnek a debreceni közönség elé, de bemutatkoztak már Erdélyben (Gyimesközéplok), Dunaújvárosban, Vágáshután több alkalommal is és Budapesten a Nemzeti Táncszínházban (Néptáncos retróműsor, 2013).
Együtt tartják születésnapjaikat, névnapjaikat, az esztendő jeles napjait, a Hajdú Együttes felnőtt csoportjával a szüreti és a farsangi mulatságot, és ami ugyancsak fontos tett: közös családi edzőtáborokat szerveznek, s ott gyermekeikkel együtt tanulják az eredeti magyar néptáncfolyamatokat. Ezek mellett idejüktől függően részt vevői a Hétmérföldes Kulturális Egyesület által a Hajdú Együttes székházában rendezett táncházak tanulságosan vidám alkalmainak is.
Érdekes jellemzője a csoport szellemének, hogy igazából nincs állandó vezetőjük. Az egyes feladatok elvégzésére maguk közül választják ki az arra alkalmas személyt (pl.: a tréningek vezetése, a koreográfia tanulás irányítása, az egyes táncok gyakorlása, közösségi programok szervezése, stb.). Ezek a személyek természetesen változnak.
Együttlétükről beszédes képet adnak a sajtóban megjelent dokumentációkon kívül saját foto-archívumuk, DVD-felvételeik.
Álljon itt róluk végezetül az a szándék, amit Tóthné Dénes Anikó így fogalmazott meg: „Az együttlét, a tánc öröme ma is lelkünk része. Szeretnénk átadni a fiataloknak azt a hajdús légkört, amiben éveink teltek, amitől úgy érezzük, hogy teljesebb emberek lettünk.”
[1] Forrás: Tóthné Dénes Anikó és Tóth Ottó volt táncosok.
[2] Hajdú-Bihari Napló, 2004. november 21.
[3] A Debreceni Hajdú Táncegyüttes archívuma.
